Életrajz
Dr. Dan Dumitrescu - tanítványai csak „D.D.”-nek hívták - a kolozsvári Babeș-Bolyai Tudományegyetem professzora volt, aki 2016-ban hunyt el. Eredetileg fizikát végzett és ezen a területen magiszteri fokozatot is szerzett, majd matematika mesterin folytatta tanulmányait, és így jutott el az informatikához. Egész pályafutását az egyetemi oktatásnak és a kutatásnak szentelte, és meghatározó szerepet játszott a romániai informatikai kutatás, valamint a romániai magyar informatikaoktatás fejlődésében. Nem csupán szaktudós volt: imádta az irodalmat, a zenét és a festészetet - saját képeiből több kiállítás is nyílt, többek között a kolozsvári Bulgakov kávézóban. Kollégái és tanítványai egy óriási értelmiségit és nagyon összetett, csodálatos személyiséget ismertek benne.
Kutatási területek
A mesterséges intelligencia több területének úttörő kutatója volt Romániában: fuzzy logika, neurális hálózatok, evolúciós algoritmusok és más természetből inspirált számítási modellek, adatelemzés, komplex rendszerek, a játékelmélethez kapcsolódó algoritmusok, valamint a többcélú (multi-objective) optimalizálás. Kolozsváron megalapította a „The Centre for the Study of Complexity” kutatóintézetet, amely ma is működik. Szakkönyvei a mai napig alapvető olvasmánynak számítanak hazai és külföldi egyetemeken egyaránt.
PhD-diákok
Több magyar egyetemi oktatót és kutatót indított el a szakmai pályán, sokan az ő vezetésével végezték doktori tanulmányaikat. Tanítványai közül ismertek: dr. Simon Károly (az ErGo Egyesület elnöke, a HInTa egyik főszervezője), dr. Gaskó Noémi és dr. Mihai Suciu (Centre for the Study of Complexity), dr. Iclănzan Dávid (Sapientia EMTE) és dr. Sándor Réka (BBTE). 2018 óta hagyomány, hogy minden évben meghívunk egy korábbi D.D.-tanítványt, aki a saját szakterületéről tart előadást, ezzel is megemlékezve mentoráról.
Kapcsolat a Hargitához
Bár nem magyar anyanyelvű volt, kimondottan közel állt az erdélyi magyar közösséghez: gyűjtötte a magyar népművészeti alkotásokat, szerette a magyar zenét (Sebestyén Márta volt az egyik kedvence), és visszatérő vendége volt magyar rendezvényeknek, például az ErGo Egyesület programjainak és a Tusványos fesztiválnak. Kedvenc kirándulóhelye a Madarasi Hargita volt, ahová lehetőség szerint évente többször is felment, egyedül vagy a csapatával. Első hargitai kirándulása után, a hegyről lejövet önironikusan jegyezte meg: „most úgy érzem magamat, mintha én lennék az első székely, aki nem tud magyarul”.
